Nagymegyer az egyik leggazdagabb múltú település az Alsó Csallóközben. Történelmét a levéltári okiratok, a lejegyzett száj hagyományok, templomaink, temetőink, és 1989 után egyre sza porodó köztéri szobraink és emlékműveink őrzik. A város keletkezéséről pontos adat nincs, de tény az, hogy már a honfoglalás korában is lakott település volt. A monda szerint a város nevét Árpád fejedelem egyik alvezérétől, Megerétől kapta, akinek népe a honfoglalás után a Csallóközben telepedett le. A Megyer elnevezés a település lakóinak hovatartozását jelölte. Ez a név az idők folyamán változott. Nagymegyert IV. Béla király, 1268-ban kelt oklevelében komáromi várföldként említi, s ebben az oklevélben villa Meger néven szerepel. Városunk megnevezése a következőképpen alakult az idők folyamán: 1369-ben Megere, 1379-ben Megyer, 1471-ben Nagymegyer, 1786-ban Megyer, 1828-ban Nagy-Megyer, 1918 után Veľký Meder, 1938-tól Nagymegyer, 1948 után Čalovo, 1991-től Veľký Meder volt a város hivatalos neve. Hivatalos okiratok bizonyítják, hogy Nagymegyer 1466. december 15-én mezővárosi jogállást kapott Hunyadi Mátyás magyar királytól, három országos vásártartási nap rendezési jogával és pallosjoggal.

Nagymegyer egyéb királyi kegyben is részesült a későbbiekben. II. Mátyás 1609-ben minden vám és adó alól felmentette a város lakosait. Nagymegyer városát sem kímélte a török hadak dúlása. A néphit szerint Nagymegyer 1650 körül élt a pallosjoggal: boszorkányt égettek. 1702-ben a városban tűz ütött ki, és csaknem az egész város a tűz martalékává vált, beleértve a városházát is sok értékes történelmi dokumentummal.
1704-ben Nagymegyer császárpárti volt, majd 1710-ben behódolt II. Rákóczi Ferencznek. 1710-ben pestisjárvány pusztított a városban 262 áldozattal, majd 1831-ben kolerajárvány 218 áldozattal. A szabadságharc idején az átvonuló hadak élelmezése terhelte a várost. A legyengült lakosság között 1849-ben ismét kolerajárvány ütött ki.
A múlt század végén és a XX. század elején Nagymegyeren több céh is volt. Leghíresebb közülük a takácsok céhe, de 1910 körül Nagymegyeren nyomda is működött.
Az első világháborút követően városunk Csehszlovákia része lett. Új hivatalos nevet kapott, mégpedig az eredeti tükörfordítását - Veľký Meder-t.

1938-ban visszacsatolták Magyarországhoz. 1945-ben a második világháborút lezáró békeszerződés értelmében Nagymegyer ismét Csehszlovákia része lett. Ezt követően eredeti helységnevét Čalovóra változtatták, majd a rendszerváltást követően a városunk neve ismét Veľký Meder/Nagymegyer lett. Az 1965-ös év sokáig emlékezetes maradt Csallóköz életében, ugyanis 1965. június 17-én Kulcsodnál, a tavasz óta ázó Duna-töltés meglazult, majd 70 méteres szakaszon átszakadt.
A hatalmas víztömeg órák alatt elárasztotta a környező falvakat, és veszélyeztette Nagymegyert is. Városunk történelmének utolsó évtizedeiben a város amellett, hogy virágzó mezőgazdaságot mondhatott magáénak, iparilag is fejlődött, köszönhetően az 1974-ben itt létesített, gyógyhatásáról is híres hévízfürdőnek, országszerte is ismertté vált.

 

VÁROSBÍRÓK, TANÁCSELNÖKÖK, POLGÁRMESTEREK

15. század

ZSAMBÓK OZSVALD (1466)

16. század

GYÓLKHY DEMETER (1548)

17. század

Áts András (1619), LUDAS AMBRUS (1629), KOTSI MIHÁLY (1666), HEVESI ABRAHÁM (1684)

18. század

SZENDY ANDRÁS (1702), ifj.VÍZVÁRY PÉTER (1705), KOTSI GYÖRGY(1710), CSÉMI MIKLÓS (1719), TUBA BENEDEK (1725), INCZÉDI PÉTER (1727), SÖRÖS MÁRTON (1727), ANGYAL MIHÁLY (1729), HODI JÁNOS (1730), SÖRÖS MÁRTON (1731), KOVÁTS ANDRÁS (1732), CSERPES FERENC (1733), TAKÁCS GERGELY (1735), NAGY ISTVÁN (1736), ÉRSEK ISTVÁN (1737), SZABÓ JÁNOS (1738), SZALAI ISTVÁN (1739), NAGY ISTVÁN (1740), TERBÓK ISTVÁN (1742), SZABÓ JÁNOS (1743), SZABÓ SÁMUEL (1744), KOVÁTS GERGELY (1745), SÖRÖS MÁRTON (1746), LÁSZLÓ GYÖRGY (1747), NAGY GYÖRGY (1751), KOTCSIS GYÖRGY (1752), HALÁSZ ISTVÁN (1753), BARI FERENCZ (1754), VERBÓK ISTVÁN (1754), KOTCSIS GYÖRGY (1755), TAKÁTS ISTVÁN (1755), NAGY GYÖRGY (1756), LÁSZLÓ FERENCZ (1757), HALÁSZ ISTVÁN (1758), NAGY GYÖRGY (1761), HALÁSZ ISTVÁN (1762), NAGY GYÖRGY (1766), LÁNYI LÁSZLÓ (1767), NAGY MIHÁLY KÁLMÁN (1771), INCZÉDI PÉTER (1772), KÁLMÁN IMRE (1774), LÁNYI LÁSZLÓ (1776), NAGY MIHÁLY (1776), INCZÉDI PÉTER (1778), KÁLMÁN IMRE (1783), KOVÁCS PÁL (1785), MONDOK ERNŐ (1790), LÁDY PÁL (1792), VÍZVÁRY MÁRTON (1792), NAGY MIHÁLY (1793), SZABÓ IMRE (1794), KOVÁTS ANTAL (1795), PONGRÁTZ GYÖRGY (1796), EPRÖS MIHÁLY (1797), SZABÓ IMRE (1798), RÁTZ MIHÁLY (1799)

19. SZÁZAD

RÁTZ MIHÁLY, MONDOK ISTVÁN, EPRÖS MIHÁLY, CSIBA JÓZSEF, PONGRÁTZ JÁNOS, NAGY KÁROLY, NÉMETH ISTVÁN, NAGY ISTVÁN, MÉRI ISTVÁN, FARKAS PÉTER, KOVÁTS ISTVÁN, CSÉFALVAI IMRE, NÉMETH IMRE, TOMPA ISTVÁN, SZIGETHY ISTVÁN (1848), NÉMETH JÁNOS (1848-49), GYŐRY GERGELY (1855-57), TOMPA ISTVÁN (1857-61), GYŐRY GERGELY (1861-68), NAGY RÁTZ JÓZSEF (1869-75), GYŐRY VINCZE (1883-98), BUGÁR VINCZE (1898-1911),

20. SZÁZAD

TORMA GYULA (1911-14), BUGÁR LAJOS (1914-18),NAGY GÁBOR (1923-38), NÉMETH GÉZA (1938-44), LÁSZLÓ RUDOLF (1944-45), OLLE ŠTEFAN (1945), MAGÁT VOJTECH (1946-48), BUZGÓ VINCE (1952-54, 1957), VARGA DEZSŐ, TAMÁSI GYULA (1958), LAPOS FERENC (1959-85), CSALÁDI VILMOS (1986-90), LOJKOVIČ SÁMUEL (1990-2007)

21. SZÁZAD

RUDICKÝ LADISLAV (2007-2010), NÉVERI SÁNDOR (2011-...)